Bombaként robbant a hír 2022. augusztus elején, hogy a gyermekeket a válóper esetén kötelező meghallgatni a bíróságon.
Ez nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis egy válóperben a szülői felügyelet rendezése során a gyerek meghallgatása lehetőség és nem kötelezettség.
A jogszabálymódosítást egy európai uniós jogszabály, az úgynevezett Brüsszel II. rendelet tette szükségessé, amely úgy szól, hogy a szülői felügyelet rendezésekor kötelező a gyermeket tájékoztatni arról, hogy a véleményét elmondhatja a bíróságon. A törvény ezt értesítésként fogalmazza meg, valójában egy tájékoztató, ami ha elmarad, akkor az Európai Unió más tagállamaiban a magyar bíróság ítéleteit nem hajtják végre, vagyis ez a tájékoztató az ítéletek végrehajthatóságának előfeltételét jelenti.
A gyakorlatban ezt azt jelenti, hogy a gyermeket a bíróság levélben értesíti arról, hogy az elhelyezésére irányuló eljárásban neki is lehetősége van arra, hogy megossza a bíróval a kérdés kapcsán megfogalmazott véleményét. A bíróság a szülőket is értesíti arról, hogy a gyermekük fog kapni egy, az eljárásban való részvételi lehetőségről szóló tájékoztató levelet. A szülőket együttműködési és tájékoztatási kötelezettség terheli, azaz meg kell beszélniük a gyermekkel azt, hogy ő mit szeretne, s a szülőknek is tájékoztatniuk kell a gyermeket a bíróság előtti nyilatkozattétel lehetőségéről.
Mindig az adott gyermek lelkiállapota, fejlettsége, értelmi képessége alapján mérlegeli a bíró, hogy az adott kiskorú az ítélőképessége birtokában van-e vagy sem.
Fontos megjegyezni, hogy nincs alsó életkori határa az értesítési kötelezettségnek.
Hogy szól a jogszabály?
Ptk. 4:171 § (4) bekezdés: „A bíróságnak az eljárása során – elháríthatatlan akadály esetét kivéve – mindkét szülőt meg kell hallgatnia és értesítenie kell az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről. Ha a gyermek a meghallgatását maga kéri, vagy ha azt a bíróság kérelem hiányában is indokoltnak tartja, a bíróság a gyermeket közvetlenül vagy szakértő útján meghallgatja.”
Ki van az ítélőképessége birtokában?
Azt a kiskorút tekintik ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek, aki életkorának, értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes a meghallgatása során felfogni azt, hogy az őt érintő tények és döntések milyen lényegi tartalommal bírnak.
Megérti, érzi, hogy róla mit fognak dönteni, és a várható következményekkel is tisztában van.
Esetenként és gyermekenként külön-külön kell a bíróságnak mérlegelnie azt, hogy egy adott gyermek az ítélőképességnek birtokában van-e, vagy sincs.
Hogy zajlik ez a gyakorlatban?
Ha sor kerül a kiskorú gyermek meghallgatására, akkor ez a gyakorlatban úgy zajlik, hogy a bíró kiküldi a teremből a szülőket, a jogi képviselőket, és a gyermekkel egyedül marad. A lehetőségekhez képest megpróbál megteremti egy oldott légkört, ahol a gyermek meg tud nyílni.
Vannak olyan bíróságok, ahol berendeztek külön helyiséget, amely a gyermek meghallgatására szolgál. Itt a légkör még oldottabb, és a gyermek biztonságban érezheti magát.
