Gyermektartásdíj
Mind a válóperek, mind a szülői felügyeleti jog szabályozása iránt indított perek egyik legfontosabb kérdése a gyermektartás, a gyerektartás összege esetén történő megállapítás, annak mértéke.
Amennyiben a felek már nem élnek együtt (elválnak vagy szétköltöznek), akkor az egyik szülő a gyermekéről főszabály szerint természetben gondoskodik, a másik szülő pedig a tartást elsősorban pénzben szolgáltatja (ez utóbbit nevezzük gyermektartásdíjnak).
A jogszabály kiemeli, hogy a kiskorú gyermek tartására a szülő tartásának korlátozásával is köteles, vagyis a szülő nem hivatkozhat arra, hogy saját szükséges tartása veszélyben van, így gyermekét nem tudja eltartani.
A gyermektartásdíj a gyermek indokolt szükségleteinek kielégítésére szolgál. Indokolt szükségletnek minősül: a gyermek megélhetésének költségei, élelmezése, ruháztatása, iskoláztatásával lakhatásával, egészségügyi ellátásával járó rendszeres kiadások.
A tartásra köteles szülő, olyan, a gyermek érdekében álló rendkívüli kiadások arányos részét is köteles megtéríteni, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja.
A gyerektartás összege
A gyerektartás összege esetén elsődlegesen a szülők döntése a meghatározó, arról megállapodhatnak, hiszen ők ismerik legjobban a gyermeküket és egymás helyzetét. Ebben az esetben a megállapodásukat egy egyezségi okiratba célszerű foglalni, majd a bírósághoz benyújtani. A Bíróság abban az esetben fogadja el a megállapodást, ha az nem ellentétes a gyermek érdekeivel.
Lehetőség van arra is, hogy a tartásra kötelezett szülő nem havonta fizet tartásdíjat, hanem vagyontárgy (például ingatlan) vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget a tartásdíj fizetési kötelezettségének. Ekkor meghatározandó a gyerektartás összege, és azt az időtartamot, amely időtartamra a gyermektartásdíj fizetés alól mentesül a vagyontárgyat vagy pénzösszeget juttató fél. A megállapodás akkor érvényes, ha gyámhivatal, vagy bíróság jóváhagyja.
Amennyiben nem tudnak a felek megállapodni a gyermektartásdíjban, akkor a Bíróság dönt erről.
A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelembe kell venni.
1. A gyermek indokolt szükségleteit
2. Mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;
3. A szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;
4. A gyermek saját jövedelmét; és
5. A gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.
A gyermektartásdíj összegének meghatározása
A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában, határozott fix összegben kell megállapítani. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.
A tartásdíj összegét csökkentő tényező, hogy maximum a tartásra kötelezett szülő jövedelmének 50%-áig lehet tartási igényt érvényesíteni a tartásra kötelezettel szemben.
Tartásdíj érvényesítése visszamenőleg
A tartásdíjat a jövőre és a keresetlevél benyújtását megelőző hat hónapra lehet visszamenőlegesen érvényesíteni. Ennél régebbi időre pedig akkor, ha a tartásdíj érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett (például kórházi kezelés miatt nem tudott korábban pert indítani) Ebben az esetben is legfeljebb azonban három évre visszamenőleg kérhető a gyermektartásdíj.
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása
A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul.
Szükséges tanulmánynak minősül: az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése.
Nem köteles a szülő a nagykorú gyermekét eltartani, ha:
1. Ha a gyermek tartásra érdemtelen
2. Ha a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget;
3. ha a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.
4. ha a tartásra kötelezett szülővel ,kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot
25. életévét betöltött gyermek után a szülő csak kivételesen indokolt esetben köteles tartásdíjat fizetni.
A tartásdíj felemelése vagy leszállítása
A törvény abban az esetben teszi lehetővé a már megállapított tartás felemelését, vagy leszállítását (azaz a tartásdíj mértékének módosítását), ha tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti. Például a gyermektartásdíj felemelésének indoka lehet, ha a gyermek óvodás korában került megállapításra a tartásdíj, azonban iskolás korában már magasabbak a szükségletei. Leszállításra pedig akkor lehet eséllyel perelni, ha a tartásra kötelezett jövedelmi viszonyai önhibáján kívül csökkennek, így nem képes a korábban megállapított tartásdíjat fizetni (például betegség miatt keresőképtelenné válik)
Az elmaradt gyermektartásdíj végrehajtása
Amennyiben a tartásra kötelezett szülő nem fizeti meg a gyermektartásdíjat időben, akkor a gyerektartás összege esetén végrehajtást lehet kérni. A bíróság végrehajtási lapot állít ki, mely alapján a végrehajtó az elmaradt gyermektartásdíjat a tartásra kötelezett szülő munkabéréből, számlájáról levonja és a tartásra jogosult számlájára utalja.
A gyermektartásdíj állam általi megelőlegezése
Amennyiben a fenti végrehajtás eredménytelen volt, akkor a gyermektartásdíj megelőlegezése kérhető az államtól.
Feltételei:
1. A bíróság a tartásdíjat jogerős határozatában már megállapította
2. A gyerektartás összege esetén abehajtás átmenetileg lehetetlen,
3. A gyermeket gondozó szülő nem képes a gyermek részére a szükséges tartást nyújtani,
4. A gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi átlagjövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét.
